A Számok Szerinti Gyűtemény

Udaharaka Sutta

1.45–1.46. A tócsa

Képzeljünk el egy tócsát, amely piszkos, zavaros és sáros. Egy ember áll a partján, akinek ugyan jó a szeme, de nem látja a benne lévő kagylókat, kavicsokat és homokot, meg a benne úszkáló vagy nyugvó halakat. Miért? Mert a víz—természetéből fakadóan—szennyezett.

Hasonlóképpen, egy szennyezett tudatú szerzetes nem fogja tudni, mi szolgál a saját javára, a mások javára, mi szolgál mindkettő javára. Nem fogja megvalósítani a legmagasabb rendű emberi állapotot, a tudás és látás nemes bölcsességét. Miért? Mert a tudata—természetéből fakadóan—szennyezett.

Képzeljünk el egy tócsát, amely tiszta, áttetsző és makulátlan. Egy ember áll a partján, aki jól látja a benne lévő kagylókat, kavicsokat és homokot, meg a benne úszkáló vagy nyugvó halakat. Miért? Mert a víz—természetéből fakadóan—makulátlanul tiszta.

Hasonlóképpen, egy makulátlanul tiszta tudatú szerzetes tudni fogja, mi szolgál a saját javára, a mások javára, mi szolgál mindkettő javára. Meg fogja valósítani a legmagasabb rendű emberi állapotot, a tudás és látás nemes bölcsességét. Miért? Mert a tudata—természetéből fakadóan—makulátlanul tiszta.