A Számok Szerinti Gyűtemény

Maraṇassati Sutta (I)

6.19. A halál tudatosítása (I)

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Nándikában, a Téglateremben tartózkodott. Ott így szólt a szerzetesekhez:

—Szerzetesek!

—Igen urunk!—válaszolták. A Magasztos beszélni kezdett.

—Szerzetesek, a halál tudatosítása, ha fejlesztitek és rendszeresen gyakoroljátok, komoly eredményt, nagy hasznot hoz. A Haláltalanban veti meg a lábát, a Haláltalan a végső eredménye.

Miután ezt elmondta, egy szerzetes ekképp szólította meg a Magasztost:

—Én már gyakorlom a halál tudatosítását.

—És hogyan gyakorlod a halál tudatosítását?

—Ezt gondolom: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak egy napom és egy éjszakám lenne hátra az életemből, még most véghezviszem a nagy célt.’ Így gyakorlom a halál tudatosítását.

Ezután egy másik szerzetes szólította meg a Magasztost.

—Én is, már gyakorlom a halál tudatosítását.

—És hogyan gyakorlod a halál tudatosítását?

—Ezt gondolom: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak egy napom lenne hátra az életemből, még most véghezviszem a nagy célt.’ Így gyakorlom a halál tudatosítását.

Ezután egy másik szerzetes szólította meg a Magasztost.

—Én is, már gyakorlom a halál tudatosítását. […] Ezt gondolom: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak annyi időm lenne hátra az életemből, amíg elfogyasztom az ételemet, még most véghezviszem a nagy célt.’ […]

Ezután egy másik szerzetes szólította meg a Magasztost.

—Én is, már gyakorlom már a halál tudatosítását. […] Ezt gondolom: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak annyi időm lenne hátra az életemből, amíg négy falatot lenyelek az ételemből, még most véghezviszem a nagy célt.’ […]

Ezután egy másik szerzetes szólította meg a Magasztost.

—Én is, már gyakorlom már a halál tudatosítását. […] Ezt gondolom: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak annyi időm lenne hátra az életemből, amíg egyetlen falatot lenyelek az ételemből, még most véghezviszem a nagy célt.’ […]

Ezután egy másik szerzetes szólította meg a Magasztost.

—Én is, már gyakorlom már a halál tudatosítását. […] Ezt gondolom: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak annyi időm lenne hátra az életemből, amíg kilélegzek egy belégzést követően, vagy belélegzek egy kilégzést követően, még most véghezviszem a nagy célt.’ […]

Miután ezek elhangzottak, így szólt a szerzetesekhez a Magasztos:

—Akik azt gondolva gyakorolják a halál tudatosítását, hogy: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak egy napom és egy éjszakám lenne hátra az életemből, […]; egy napom […]; amíg elfogyasztom az ételemet […]; ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak annyi időm lenne hátra az életemből, amíg négy falatot lenyelek az ételemből, még most véghezviszem a nagy célt.’—azokról mondjuk, hogy figyelmetlenek. Ők lassan fejlesztik a halál tudatosítását, a mérgek megszüntetésének érdekében.

De akik azt gondolva gyakorolják a halál tudatosítását, hogy: ’Úgy fogok a Magasztos útmutatása szerint gyakorolni, mintha már csak annyi időm lenne hátra az életemből, amíg egyetlen falatot lenyelek az ételemből, […]; amíg kilélegzek egy belégzést követen, vagy belélegzek egy kilégzést követően, még most véghezviszem a nagy célt.’—azokról mondjuk, hogy figyelmesek. Ők azonnal kifejlesztik a halál tudatosítását, a mérgek megszüntetésének érdekében.

Ezért így kell gyakorolnotok nektek is: „Figyelmesen fogunk időzni. Azonnal kifejlesztjük a halál tudatosítását, a mérgek megszüntetésének érdekében."

Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek elégedettek voltak, örültek a Magasztos szavainak.