Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagaha közelében a bambuszligetben, a mókusok parkjában tartózkodott. Ekkortájt a tiszteletreméltó Száriputta a déli hegyekben vándorolt, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ekkor egy bizonyos szerzetes, aki az esős évszakot Rádzsagahában töltötte, a déli hegyekbe ment, Száriputtához. Megérkezvén udvariasan üdvözölték egymást. A baráti üdvözlet után leült a tiszteletreméltó Száriputta mellé. Ahogy ott ült, a tiszteletreméltó Száriputta így szólította meg:

—Bízom benne, barátom, hogy a Magasztos jó erőben van és nem beteg.

—Barátom! A Magasztos jó erőben van, nem beteg.

—Bízom benne, barátom, hogy a szerzetesek közösségének tagjai jó erőben vannak és nem betegek.

—A szerzetesek közösségének tagjai is jó erőben vannak, nem betegek.

—A Tandulapala-kapunál él egy brahman, Dhánandzsáninak hívják. Bízom benne, hogy ő is jó erőben van, nem beteg.

—Dhánandzsáni, a brahman is jó erőben van, nem beteg.

—És bízom benne, hogy Dhánandzsáni, a brahman szorgalmas.

—Honnan lenne a mi Dhánandzsáninkban, a brahmanban bármilyen szorgalom? A király hasznára a brahmanokat és a világiakat sarcolja, a brahmanok és a világiak hasznára pedig a királyt. Hithű, vallásos családból származó felesége meghalt. Elvett egy másik asszonyt, aki nem hithű, és nem is vallásos családból származik.

—Rossz ezt hallani, barátom, hogy Dhánandzsáni, a brahman elővigyázatlan. Elképzelhető, hogy később találkozunk vele. Talán akkor majd válthatunk vele pár szót.

Ezután a tiszteletreméltó Száriputta, miután már annyit időzött a déli hegyekben, amennyit jónak látott, elindult Rádzsagaha felé. Miután így vándorolt több szakaszban, végül megérkezett Rádzsagahához. Rádzsagaha közelében, a mókusok parkjában állapodott meg.

Ezután a tiszteletreméltó Száriputta korán reggel felöltötte köntösét, és magához véve köpenyét és alamizsnás csészéjét, elindult Rádzsagahába élelmet koldulni. Ezzel egy időben Dhánandzsáni, a brahman a teheneit fejte a karámjukban. Ezután a tiszteletreméltó Száriputta, miután végzett Rádzsagahában a koldulással, és már az étkezését is befejezte, útban visszafelé meglátogatta Dhánandzsánit, a brahmant. Dhánandzsáni, a brahman már messziről észrevette, ahogy a tiszteletreméltó Száriputta közeledik. Amint megpillantotta, elébe sietett, és így szólt:

—Igyál egy kis friss tejet, Száriputta mester. Itt az étkezésed ideje.

—Köszönöm, brahman, de én mára már végeztem az evéssel. A nap hátralevő részét annak a fának a tövében fogom tölteni. Velem tarthatnál!

—Ahogy kívánod, mester!—mondta Dhánandzsáni a tiszteletreméltó Száriputtának. Ezután befejezte a reggelijét, és a tiszteletreméltó Száriputtához ment. Megérkezvén udvariasan üdvözölte a tiszteletreméltó Száriputtát. A baráti üdvözlet után leült mellé. Ahogy ott ült, a tiszteletreméltó Száriputta ezt kérdezte tőle:

—Bízom benne Dhánandzsáni, hogy szorgalmas vagy.

—Honnan lenne bennem bármilyen szorgalom? El kell tartanom a szüleimet, feleségemet és a gyerekeimet, szolgálóimat és munkásaimat. Ki kell elégítenem a barátaim és a társaim igényeit, a rokonaim igényeit, a vendégeim igényeit, az elhunyt ősök igényeit, az istenségek igényeit, a király igényeit, és még ezt a testet is táplálnom kell, karban kell tartanom.

—Mit gondolsz Dhánandzsáni? Ha egy bizonyos ember az anyja és az apja érdekében helytelen, elítélendő dolgokat cselekszik, és ezek után, épp a helytelen és elítélendő viselkedése következtében, a pokol őrei a pokol fenekére vetik, elér-e valamit azzal, ha azt mondja: „Az anyámért és az apámért cselekedtem helytelen, elítélendő módon. Pokol őrei, ne taszítsatok a pokol fenekére!”? Vagy az anyja és az apja elér-e valamit azzal, ha azt mondják: „Miattunk cselekedett helytelenül, és elítélhetően a fiunk. Pokol őrei, ne taszítsátok a pokolba!”?

—Nem, Száriputta mester! Még ha sírva könyörög is, a pokolra vetik.

—Mit gondolsz Dhánandzsáni? Ha egy bizonyos ember a felesége és a gyermekei …; szolgálói és munkásai …; barátai és társai …; rokonai …; vendégei …; az elhunyt ősök …; az istenségek …; vagy a király érdekében helytelen, elítélendő dolgokat cselekszik, és ezek után, épp a helytelen és elítélendő viselkedés következtében, a pokol őrei a pokol fenekére vetik, elér-e valamit azzal, ha azt mondja: „A királyért cselekedtem helytelen, elítélendő módon. Pokol őrei, ne taszítsatok a pokol fenekére!”? Vagy a király elér-e valamit azzal, ha azt mondja: „Miattam cselekedett helytelenül, és elítélhetően ez az ember. Pokol őrei, ne taszítsátok a pokolba!”?

—Nem, Száriputta mester! Még ha sírva könyörög is, a pokolra vetik.

—Mit gondolsz, Dhánandzsáni? Ha egy bizonyos ember a saját testének táplálása és fenntartása érdekében helytelen, elítélendő dolgokat cselekszik, és ezek után, épp a helytelen és elítélendő viselkedés következtében, a pokol őrei a pokol fenekére vetik, elér-e valamit azzal, ha azt mondja: „A testem táplálása és fenntartása érdekében cselekedtem helytelen, elítélendő módon. Pokol őrei, ne taszítsatok a pokol fenekére!”? Vagy mások elérnének-e valamit azzal, ha azt mondanák: „A saját testének a táplálása és fenntartása érdekében cselekedett helytelen, elítélhető módon. Pokol őrei, ne taszítsátok a pokol fenekére!”?

—Nem, Száriputta mester! Még ha sírva könyörög is, a pokolra vetik.

—Most mit gondolsz Dhánandzsáni, melyik a jobb: az, aki az anyja és az apja érdekében helytelen, elítélendő dolgokat cselekszik vagy az, aki az anyja és az apja érdekében helyes, üdvözölhető dolgokat cselekszik?

—Száriputta mester, az, aki az anyja és az apja érdekében helytelen és elítélhető dolgokat cselekszik nem jobb. Az a jobb, aki az anyja és az apja érdekében helyes és üdvözölhető dolgokat cselekszik. A helyes és üdvözölhető viselkedés jobb, mint a helytelen és elítélhető viselkedés.

—Dhánandzsáni, vannak olyan tevékenységek is, elfogadhatóak, helyesek, amelyekkel az ember támogathatja az anyját és az apját, és mindeközben nem tesz gonosz dolgokat, hanem az erényeket gyakorolja. Mit gondolsz, Dhánandzsáni, melyik a jobb: az, aki a felesége és a gyermekei …; szolgálói és munkásai …; barátai és társai …; rokonai …; vendégei …; az elhunyt ősök …; az istenségek …; vagy a király …; vagy a saját testének a táplálása és fenntartása érdekében helytelen, elítélendő dolgokat cselekszik vagy az, aki […] a saját testének a táplálása és fenntartása érdekében helyes, üdvözölhető dolgokat cselekszik?

—Száriputta mester, az aki […] a saját testének a táplálása és fenntartása érdekében helytelen és elítélhető dolgokat cselekszik nem jobb. Az a jobb, aki a saját testének a táplálása és fenntartása érdekében helyes és üdvözölhető dolgokat cselekszik. A helyes és üdvözölhető viselkedés jobb, mint a helytelen és elítélhető viselkedés.

—Dhánandzsáni, vannak olyan tevékenységek is, elfogadhatóak, helyesek, amelyekkel az ember táplálhatja és fenntarthatja a saját testét, és mindeközben nem tesz gonosz dolgokat, hanem az erényeket gyakorolja.

Ekkor Dhánandzsáni a brahman megörült a tiszteletreméltó Száriputta szavainak, majd felállt és
távozott.

Egy későbbi alkalommal Dhánandzsáni, a brahman megbetegedett, fájdalom gyötörte, komoly kórságba esett. Ekkor így szólt az egyik emberéhez:

—Gyere ide, jóember! Menj el a Magasztoshoz, és miután megérkeztél, borulj a lábaihoz a nevemben, és mondd ezt neki: „Uram! Dhánandzsáni, a brahman megbetegedett, fájdalom gyötöri, komoly kórságba esett. Tiszteletét küldi, és fejét a Magasztos lábaihoz hajtja.” Ezután menj a tiszteletreméltó Száriputtához, és miután megérkeztél, borulj a lábaihoz a nevemben, és mondd ezt neki: „Uram! Dhánandzsáni, a brahman megbetegedett, fájdalom gyötöri, komoly kórságba esett. Tiszteletét küldi, és fejét a tiszteletreméltó Száriputta lábaihoz hajtja.” Ezután ezt mondd: „Jó lenne, ha a tiszteletreméltó Száriputta meg tudná látogatni Dhánandzsánit az otthonában, az iránta való együttérzéstől hajtva.”

Amaz így válaszolt Dhánandzsáninak a brahmannak:

—Ahogy kívánod Uram!—majd elment a Magasztoshoz, és miután megérkezett leborult elé, és leült mellé. Ahogy ott ült, ezt mondta: „Uram! Dhánandzsáni, a brahman megbetegedett, fájdalom gyötöri, komoly kórságba esett. Tiszteletét küldi, és fejét a Magasztos lábaihoz hajtja.” Ezután elment a tiszteletreméltó Száriputtához is, és miután megérkezett leborult elé, és leült mellé. Ahogy ott ült, ezt mondta: „Tiszteletreméltó uram! Dhánandzsáni, a brahman megbetegedett, fájdalom gyötöri, komoly kórságba esett. Tiszteletét küldi, és fejét a tiszteletreméltó Száriputta lábaihoz hajtja.” Ezután még hozzátette: „Jó lenne, ha a tiszteletreméltó Száriputta meg tudná látogatni Dhánandzsánit az otthonában, az iránta való együttérzéstől hajtva.” A tiszteletreméltó Száriputta beleegyezően hallgatott.

Ezután a tiszteletreméltó Száriputta felöltötte köntösét, és magához véve köpenyét és alamizsnáscsészéjét, Dhánandzsáni otthonába ment. Odaérve leült az előre kikészített ülőhelyre, és így szólt:

—Bízom benne, hogy jobban vagy már Dhánandzsáni. Bízom benne, kellemesebben érzed már magad. Bízom benne, hogy a fájdalmaid csökkentek és nem erősödtek. Bízom benne, hogy a (fájdalom) csökkenésének a jelei tapasztalhatóak már [rajtad], nem pedig a (fájdalom) erősödésének a jelei.

—Nem vagyok jobban, Száriputta mester! Nem érzem kellemesebben magam. Komoly fájdalmaim erősödnek, nem csökkennek. A (fájdalom) erősödésének a jelei tapasztalhatóak, nem a (fájdalom) csökkenésének a jelei. Hatalmas erővel hasítja szét a fejem valami, mintha egy erős ember egy éles karddal hasogatná… Elképesztően fáj a fejem, mintha egy erős ember egy bőrszíjat feszítene a fejem köré turbánként… Kimondhatatlanul csikar a hasam, mintha egy ügyes mészáros, vagy a segédje éles késsel vagdosná … Iszonyatos láz emészti a testem, így érezheti magát az a gyengébb ember, akit két erős ember elkap és forró parázzsal teli veremben sütöget. Nem vagyok jobban, tiszteletreméltó uram! Nem érzem kellemesebben magam. Komoly fájdalmaim erősödnek, nem csökkennek. A (fájdalom) erősödésének a jelei tapasztalhatóak, nem a (fájdalom) csökkenésének a jelei.

—Mit gondolsz, Dhánandzsáni? Melyik a jobb: a pokol vagy az állati születés?

—Száriputta mester, az állati születés jobb, mint a pokol.

—[…] Melyik a jobb: az állati születés vagy az éhező szellemek árnyékbirodalma?

—[…] az éhező szellemek árnyékbirodalma […]

—[…] Melyik a jobb: az éhező szellemek árnyékbirodalma vagy az emberi születés?

—[…] az emberi születés […]

—[…] Melyik a jobb: az emberi születés,vagy a Négy Nagy Király kíséretét alkotó istenek (közé) születni?

—[…] a Négy Nagy Király kíséretét alkotó istenek (közé) születni […]

—[…] Melyik a jobb: a Négy Nagy Király kíséretét alkotó istenek (közé) születni vagy a Harminchárom istenség (közé) születni?

—[…] a Harminchárom istenség (közé) születni […]

—[…] Melyik a jobb: a Harminchárom istenség (közé) születni vagy a Jama-istenek (közé) születni?

—[…] a Jama-istenek (közé) születni […]

—[…] Melyik a jobb: a Jama-istenek (közé) születni vagy a Tuszita-istenek (közé) születni?

—[…]a Tuszita istenek (közé) születni […]

—[…] Melyik a jobb: a Tuszita istenek (közé) születni vagy a Nimmánaratí istenek (közé) születni?

—[…] a Nimmánaratí istenek (közé) születni […]

—[…] Melyik a jobb: a Nimmánarati istenek (közé) születni vagy a Paranimmitavaszavatti istenek (közé) születni?

—[…] a Paranimmitavaszavatti istenek (közé) születni […]

—[…] Melyik a jobb: a Paranimmitavaszavatti istenek (közé) születni, vagy a Brahma-világba?

—Brahma-világot említett, Száriputta mester? Brahma-világot említett, Száriputta mester?

Ekkor egy gondolat merült fel a tiszteletreméltó Száriputtában: „Ezeket a brahmanokat a Brahma-világok érdeklik. Mi lenne, ha a Brahmákkal való egyesülés ösvényéről tanítanám Dhánandzsánit, a brahmant?” [Így szólt hát:]

—Dhánandzsáni, a Brahmákkal való egyesülés ösvényére foglak tanítani. Figyelj jól, beszélni fogok!

—Ahogy kívánod, mester!—válaszolta Dhánandzsáni, a brahman a tiszteletreméltó Száriputtának.

A tiszteletreméltó Száriputta így szólt:

—És mi a Brahmákkal való egyesülés útja? Amikor a szerzetes jó akarattól átitatott éberséggel hatja át az első irányt [keletet], ugyanúgy mint a másodikat, a harmadikat és a negyediket. Ugyanígy fent és lent, körbe-körbe és mindenfelé, teljességében áthatja a mindent felölelő világegyetemet a jó akarattól átitatott éberséggel, bőségesen, kiterjedőn, mérhetetlenül, ellenségesség és rossz akarat nélkül. Amikor a szerzetes együttérzéstől…; megbecsüléstől…; és egykedvűségtől átitatott éberséggel hatja át az első irányt [keletet], ugyanúgy mint a másodikat, a harmadikat, és a negyediket. Ugyanígy fent és lent, körbe-körbe és mindenfelé, teljességében áthatja a mindent felölelő világegyetemet a egykedvűségtől átitatott éberséggel, bőségesen, kiterjedőn, mérhetetlenül, ellenségesség és rossz akarat nélkül. Dhánandzsáni, ez a Brahmákkal való egyesülés ösvénye.

—Száriputta mester! Ebben az esetben borulj a Magasztos lábaihoz helyettem, tiszteletem jeléül, és mond ezt neki: „Uram! Dhánandzsáni a brahman, megbetegedett, fájdalom gyötöri, komoly kórságba esett. Tiszteletét küldi, és fejét a Magasztos lábaihoz hajtja.”

Ezután a tiszteletreméltó Száriputta, bár lett volna még mit tennie, megalapozva Dhánandzsáni, a brahman [eljövendő születését] az alacsonyabb Brahma-világban, felállt a helyéről és eltávozott. Nem sokkal Száriputta látogatását követően, Dhánandzsáni, a brahman meghalt és újralétesült a Brahma-világban.

Ekkor a Magasztos így szólt a szerzetesekhez:

—Szerzetesek! Száriputta, bár lett volna még mit tennie, megalapozta Dhánandzsáni, a brahman [eljövendő születését] az alacsonyabb Brahma-világban, felállt a helyéről és eltávozott.

Ezután a tiszteletreméltó Száriputta a Magasztoshoz ment, miután megérkezett leborult elé, majd mellé ült. Ahogy ott ült, ezt mondta a Magasztosnak:

—Uram! Dhánandzsáni, a brahman megbetegedett, fájdalom gyötöri, komoly kórságba esett. Tiszteletét küldi, és fejét a Magasztos lábaihoz hajtja.

—De, Száriputta, miért álltál fel a helyedről, és miért távoztál, holott lett volna még mit tenned, miután megalapoztad Dhánandzsáni, a brahman [eljövendő születését] az alacsonyabb Brahma-világban?

—Ez a gondolat merült fel bennem, Uram: „Ezeket a brahmanokat a Brahma-világok érdeklik. Mi lenne, ha a Brahmákkal való egyesülés ösvényéről tanítanám Dhánandzsánit, a brahmant?”

—Száriputta, Dhánandzsáni, a brahman meghalt, és újralétesült a Brahma-világban.