A Témák Szerinti Gyűjtemény

Ogha-taraṇa Sutta

1.1. Átkelni az áradaton

Úgy hallottam, hogy egy alkalommal a Magasztos Szávatthi közelében a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Ekkor egy bizonyos dévata, késő éjjel, tündöklő ragyogásával bevilágítva az egész Dzséta-ligetet, elment a Magasztoshoz. Megérkezvén meghajolt előtte, és megállt mellette. Ahogyan ott állt, megkérdezte a Magasztostól:

—Mondd, kedves uram, hogyan keltél át az áradaton?

—Törtetés nélkül és helyben maradás nélkül keltem át az áradaton.

—De hogyan, kedves uram, hogyan keltél át törtetés nélkül és helyben maradás nélkül az áradaton?

—Mikor törtettem, elsodródtam az árral. Mikor egy helyben maradtam, elmerültem. Majd törtetés nélkül és helyben maradás nélkül átkeltem az áradaton.

A dévata:

Végre látok
Egy teljesen eloldódott bráhmanát,
Ki törtetés nélkül,
Helyben maradás nélkül,
Átkelt
a világ összes
Akadályán.

Ezt mondta a dévata. A Tanító igazat adott neki.

Felismervén azt, hogy „A Tanító igazat adott nekem”, meghajolt a Magasztos előtt, tisztelettel körbejárta a Magasztost—jobb irányban tartva—, majd eltűnt onnan.