A legmagasabbat, szerzetesek, nem az alacsony útján érjük el—a legmagasabbat a legmagasabb [rendű] úton érjük el. A legkiválóbb a szent élet. A tanító ide érkezett hozzátok szemtől szembe. Ezért hozzátok mozgásba az erőt, szerzetesek, hogy összegyűljön, ami még nem gyűlt össze, hogy elérjétek, amit még nem értetek el, hogy realizáljátok, amit még nem realizáltatok. Akkor a világból való távozásunk nem bizonyul eredménytelennek, hanem gyümölcsözőnek és nagyon áldásosnak. Így a szükségleteink—a ruha, az alamizsna, a fedél, a gyógyszer betegség idején—bármilyen csekélységek is, nagyon gyümölcsözőek, nagyon áldásosak lesznek számunkra. Így kell hát, szerzetesek, képezni magatokat: észben tartva a saját hasznotokat, igyekeznetek kell lankadatlan, észben tartva mások hasznát, igyekeznetek kell lankadatlan, észben tartva mindkettőt, igyekeznetek kell lankadatlan.