A Témák Szerinti Gyűjtemény

Bhikkhu Sutta

22.35. Egy bizonyos szerzetes

Szávatthiban.

Ekkor egy bizonyos szerzetes felkereste a Magasztost, és miután kifejezte hódolatát, leült az egyik oldalára, és ezt mondta:

—Tiszteletreméltó Úr, örülnék, hogyha a Magasztos összefoglalná nekem röviden a Dhammát, hogy miután hallottam azt a Magasztostól, egyedül maradhassak, visszahúzódva, szorgalmasan, buzgón és eltökélten.

—Szerzetes, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van valami iránt, akkor azt azzal összefüggésben jellemezzük. Hogyha nincsen semmi iránt szunnyadó hajlama, akkor azt azzal összefüggésben nem jellemezzük.

—Megértettem, Magasztos, megértettem, Magasztos!

—Milyen módon értetted meg, szerzetes, részletesen azt, amit összefoglalva kijelentettem?

—Magasztos, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van a forma iránt, akkor azt a formával összefüggésben jellemezzük. Hogyha valakinek szunnyadó hajlama van az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben jellemezzük. Hogyha ennek az embernek nincsen szunnyadó hajlama a forma… az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt a formával… az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben nem jellemezzük. Magasztos, ilyen módon értettem meg részletesen azt, amit összefoglalva kijelentett számomra a Magasztos.

—Jó, jó, szerzetes! Ez jó, hogy részletesen megértetted azt, amit összefoglalva kijelentettem. Szerzetes, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van a forma… az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt a formával… az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben jellemezzük. Hogyha ennek az embernek nincsen szunnyadó hajlama a forma… az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt a formával… az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben nem jellemezzük. Ilyen módon kellett megérteni részletesen azt, amit összefoglalva kijelentettem.

Ekkor ez a szerzetes, a Magasztos szavaitól örömmel, és felvidultan felkelt az ülőhelyéről, hódolatát fejezte ki a Magasztosnak, majd a Magasztos jobb oldalán eltávozott.

Ezután ez a szerzetes egyedül, visszahúzódottan, szorgalmasan, buzgón és eltökélten, miután közvetlenül megismerte, még ebben az életében elérte a felül nem múlható szent élet célját, amelyért a világi emberek elhagyják az otthont az otthontalanságért. Közvetlenül megismerte, hogy megsemmisítette a születést, elérte a szent életet, amit meg kellett tenni, azt megtette, nem volt többé dolga ebben a létben. A szerzetes arhattá vált.