A Témák Szerinti Gyűjtemény

Hāliddakāni Sutta

22.4. Tanítóbeszéd Háliddakáninak (2)

Így hallottam. Egy alkalommal a tisztelendő Mahákaccsána Kuraraghában a Papáta hegyen tartózkodott az avanti népnél. Ekkor a világi Háliddakáni odament a tisztelendő Mahákaccsánához, kifejezte felé a hódolatát, leült az oldalánál és így szólt:

—Tisztelendő uram, a következőket mondta a Magasztos a Szakka kérdéseiről szóló beszédében: „Azon aszkéták és bráhminok, akik megszabadultak, a vágy kialvásában érték el a legvégsőt, a végső menedéket a köteléktől, a szent élet végső fokát, a végső célt és ők a legjobbak az istenek és emberek között.” Hogyan kellene ennek jelentését, melyet a Magasztos röviden mondott el, részleteiben megérteni, tisztelendő uram?

—Világi, a forma elem iránti vágy, szomj, élvezet, sóvárgás, belemerülés és ragaszkodás, tudati álláspontok, kötődések és a meghúzódó hajlamok elpusztításával, elhalásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével a tudatot helyesen megszabadultnak mondják.

Az érzet… észlelmés… késztetések… tudati elem iránti vágy, szomj, élvezet, sóvárgás, belemerülés és ragaszkodás, tudati álláspontok, kötődések és a meghúzódó hajlamok elpusztításával, elhalásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével a tudatot helyesen megszabadultnak mondják.

Ezért, világi, mikor azt mondta a Magasztos a Szakka kérdéseiről szóló beszédében, hogy „azon aszkéták és bráhminok, akik megszabadultak, a vágy kialvásában érték el a legvégsőt, a végső menedéket a köteléktől, a szent élet végső fokát, a végső célt és ők a legjobbak az istenek és emberek között.” Mit röviden mondott el a Magasztos, annak jelentését ekképpen kell érteni részleteiben.