A Témák Szerinti Gyűjtemény

Paṭipadā Sutta

22.44. Az út

Szávatthiban.

—Bhikkhuk, az önazonosság keletkezéséhez vezető utat fogom tanítani nektek, és az önazonosság megszűnéséhez vezető utat. Ezt hallgassátok…

—És mi, bhikkhuk, az önazonosság keletkezéséhez vezető út? Vegyük például, bhikkhuk, a tanulatlan világit, aki nem látója a nemes személyeknek és képzetlen és járatlan az ő Tanaikban, aki nem látója a magasabb személyeknek és képzetlen és járatlan az ő Tanaikban—ő énnek tekinti a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Ő énnek tekinti az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Ő énnek tekinti az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Ő énnek tekinti az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Ő énnek tekinti az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek. Ezt nevezik, bhikkhuk, az önazonosság keletkezéséhez vezető útnak. Amikor azt mondjuk: „Az önazonosság keletkezéséhez vezető út”, a következőt értjük alatta: „A dolgok megragadásának az az útja, ami a szenvedés keletkezéséhez vezet.”

És mi, bhikkhuk, az önazonosság megszűnéséhez vezető út? Vegyük például, bhikkhuk, a tanult nemes tanítványt, aki nem tekinti énnek a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Ő nem tekinti énnek az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Ő nem tekinti énnek az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Ő nem tekinti énnek az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Ő nem tekinti énnek az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek. Ezt nevezik, bhikkhuk, az önazonosság megszűnéséhez vezető útnak. Amikor azt mondjuk „Az önazonosság megszűnéséhez vezető út”, a következőt értjük alatta: „A dolgok megragadásának az az útja, ami a szenvedés megszűnéséhez vezet.”