A Témák Szerinti Gyűjtemény

Aniccatā Sutta (1)

22.45. Állandótlan

Szávatthiban.

—Bhikkhuk, a forma állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem–én. Ami nem–én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”. Amikor valaki ezt úgy látja, ahogyan az valójában van, helyes belátással, az elme szenvedésmentessé válik és megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Bhikkhuk, a érzés állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem–én. Ami nem–én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”. Amikor valaki ezt úgy látja, ahogyan az valójában van, helyes belátással, az elme szenvedésmentessé válik és megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Bhikkhuk, az érzékelés állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem–én. Ami nem–én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”. Amikor valaki ezt úgy látja, ahogyan az valójában van, helyes belátással, az elme szenvedésmentessé válik és megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Bhikkhuk, a késztetések állandótlanok. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem–én. Ami nem–én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”. Amikor valaki ezt úgy látja, ahogyan az valójában van, helyes belátással, az elme szenvedésmentessé válik és megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Bhikkhuk, a tudatosság állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem–én. Ami nem–én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”. Amikor valaki ezt úgy látja, ahogyan az valójában van, helyes belátással, az elme szenvedésmentessé válik és megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Amikor, bhikkhuk, egy bhikkhu elméje a forma-elem iránt szenvedélymentessé válik, elméje megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Amikor, bhikkhuk, egy bhikkhu elméje az érzés-elem iránt szenvedélymentessé válik , elméje megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Amikor, bhikkhuk, egy bhikkhu elméje az érzékelés-elem iránt szenvedélymentessé válik , elméje megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Amikor, bhikkhuk, egy bhikkhu elméje a késztetések-elem iránt szenvedélymentessé válik, elméje megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.

Amikor, bhikkhuk, egy bhikkhu elméje a tudatosság-elem iránt szenvedélymentessé válik, elméje megszabadul a szennyeződésektől a nemragaszkodás által.

Mivel megszabadult, elméje szilárd; szilárd lévén megelégedett; mivel elméje megelégedett, a bhikkhu nem zaklatott. Nem zaklatott lévén saját maga eléri a Nibbánát. Megérti: „leromboltatott a születés, a szent élet le lett élve, amit meg kellett tenni, meg lett téve, ez a létállapot nincs többé’’.