A Témák Szerinti Gyűjtemény

Samanupassanā Sutta

22.47. A dolgok megragadásának módjai

(ahogyan a dolgokat láthatjuk, nézőpontok, nézetek)

Szávatthiban.

—Bhikkhuk, azok az aszkéták és brahminok, akik különféle módon mindent énként ragadnak meg énnek tekintik a ragaszkodásnak alávetett öt halmazt vagy azok egyikét. Melyik ötöt?

—Vegyük például, bhikkhuk, a tanulatlan világit, aki nem látója a nemes személyeknek, és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, aki nem látója a magasabb személyeknek és képzetlen és járatlan az ő tanaikban, ő énnek tekinti a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Ő énnek tekinti az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Ő énnek tekinti az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Ő énnek tekinti az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Ő énnek tekinti az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek.

Vagyis a dolgok megragadásának ez a módja és az „én vagyok” képzete még nem foszlott szerte benne. Mivel az „én vagyok” nem foszlott szerte, megjelenik az öt képesség—a szem-képesség, a fül-képesség, az orr-képesség, a nyelv-képesség, a test-képesség—hanyatlása. Van az elme, bhikkhuk, vannak a tudati jelenségek, van a tudatlanság-elem. Amikor a tanulatlan világi egy olyan érzéssel kerül kapcsolatba, ami tudatlanság–érintkezésből született, az „én vagyok” merül fel benne. Az „én ez vagyok” merül fel benne; „én leszek” és „én nem leszek”, és „én formaként létező leszek” és „én forma nélküli leszek”, és „én észlelő leszek” és „én nem észlelő leszek” és „én sem észlelő, sem nem észlelő leszek”—ezek merülnek fel benne.

Az öt képesség megmarad, bhikkhuk, de megragadásuk során a tanult nemes tanítvány elhagyja a tudatlanságot és felkelti az igaz tudást. A tudatlanság elhalványulásával és az igaz tudás felkelésével az “én vagyok” nem merül fel benne; az “én ez vagyok” nem merül fel benne; “én leszek” és “én nem leszek”, “én formaként létező leszek” és “én forma nélküli leszek”, és “én észlelő leszek” és “én nem észlelő leszek” és “én sem észlelő, sem nem észlelő leszek”—ezek nem merülnek fel benne.