A Témák Szerinti Gyűjtemény

Khajjanīya Sutta

22.79. Lenyeletve

—Szerzetesek! Azok a remeték vagy brámanák, akik elmúlt létezéseiket felidézik, valamennyien a függéshalmaz öt elemét vagy azok egyikét idézik fel. Mely ötöt?

Így elmélkedvén: „Ilyen és ilyen formáim voltak a múltban”—pusztán formákat idéz fel. Így elmélkedvén: „Ilyen és ilyen érzeteim voltak a múltban”—pusztán érzeteket idéz fel. Így elmélkedvén: „Ilyen és ilyen összefüggő felismeréseim voltak a múltban”—pusztán összefüggő felismeréseket idéz fel. Így elmélkedvén: „Ilyen és ilyen összefüggő (akarati) késztetéseim voltak”—pusztán összefüggő (akarati) késztetéseket idéz fel. Így elmélkedvén: „Ilyen és ilyen kivetített ismereteim voltak a múltban”—pusztán kivetített ismereteket idéz fel.

Szerzetesek! Vajon miért hívják formának? Azért hívják formának, mert formálódik. Mi az, ami formálja? Formálja a fagy, a hőség, az éhség, a szomjúság, formálja a szúnyogok, a szél, az égető nap és a rovarok marása. Formálódik, tehát formának hívják.

Szerzetesek! Vajon miért hívják érzetnek? Azért hívják érzetnek, mert érződik. Mi az ami érződik? Érződik az öröm, az üröm, az örömtelenül ürömtelen. Érződik, tehát érzetnek hívják.

Szerzetesek! Vajon miért hívják összefüggő felismerésnek? Azért hívják összefüggő felismerésnek, mert összefüggésben ismerődik fel. Mi az, ami összefüggésben felismerődik? Összefüggésben ismerődik fel a kék, összefüggésben ismerődik fel a sárga, összefüggésben ismerődik fel a piros, összefüggésben ismerődik fel a fehér. Összefüggésben ismerődik fel, tehát összefüggő felismerésnek hívják.

Szerzetesek! Vajon miért hívják összefüggő (akarati) késztetésnek? Azért hívják összefüggő (akarati) késztetésnek, mert összefüggésben készül. Mi az, ami összefüggésben készül? Összefüggésben készül a formátlanból a forma, összefüggésben készül az érzetlenből az érzet, összefüggésben készül a felismeretlenből a felismerés, összefüggésben készül az akaratlanból az akarat, összefüggésben készül a kivetítetlen ismeretből a kivetített ismeret. Összefüggésben készül, ezért hívják összefüggő késztetésnek.

Szerzetesek! Vajon miért hívják kivetített ismeretnek? Azért hívják kivetített ismeretnek, mert kivetítve ismerődik meg. Mi az, ami kivetítve megismerődik? Kivetítve ismerődik meg a savanyú, kivetítve ismerődik meg a keserű, kivetítve ismerődik meg a csípős, kivetítve ismerődik meg az édes, kivetítve ismerődik meg a savós, kivetítve ismerődik fel a savótlan, kivetítve ismerődik fel a sós, kivetítve ismerődik fel a sótlan. Kivetítve ismerődik fel, ezért hívják kivetített ismeretnek.

Akkor, szerzetesek, a törekvő nemes tanítvány így elmélkedik: „Íme, reám öltődik a forma. A múltban is ugyanúgy rám öltődött a forma, amiként ez a jelenlegi forma öltődik most reám. S ha örülök majd az eljövendő formának, akkor a jövőben ugyanúgy rám öltődik a forma, amiként ez a jelenlegi forma öltődik most reám.” Imígyen elmélkedve közömbössé válik az elmúlt forma iránt, nem örvendez az eljövendő formában; úgy gyakorol, hogy a jelen formából kiábrándul, nem szenvedi, eloldódik tőle.

Így elmélkedik: „Íme, reám öltődik az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret. A múltban is ugyanúgy rám öltődött a kivetített ismeret, amiként ez a jelenlegi kivetített ismeret öltődik most reám. S ha örülök majd az eljövendő kivetített ismeretnek, akkor a jövőben ugyanúgy rám öltődik a kivetített ismeret, amiként ez a jelenlegi kivetített ismeret öltődik most reám.” Imígyen elmélkedve közömbössé válik az elmúlt kivetített ismeret iránt, nem örvendez az eljövendő kivetített ismeretben, úgy gyakorol, hogy a jelen kivetített ismeretből kiábrándul, nem szenvedi, eloldódik tőle.

Mit gondoltok, szerzetesek? Állandó-e a forma, avagy állandótlan?… Állandó-e az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret vagy állandótlan?

—Állandótlan, mester.

—Örömteli-e vagy szenvedésteli az állandótlan?

—Szenvedésteli, mester.

—No és helyénvaló-e az állandótlanról, a szenvedéssel teliről, a változásnak alávetettről így gondolkozni: „Az enyém. Én vagyok. Közöm van hozzá.”?

—Nem, mester.

—Nos hát akkor, szerzetesek, bármely formát … bármely érzetet … bármely összefüggő felismerést … bármely összefüggő késztetést … bármely kivetített ismeretet, legyen az múltbéli, eljövendő avagy jelenlévő, belső avagy külső, vaskos avagy áttűnő, alacsony- avagy magasrendű, távoli avagy közeli, tehát valamennyi kivetített ismeretet eme helyes módon olyannak kell látni, amilyen az valójában: „Nem az enyém. Nem én vagyok. Nincs közöm hozzá.”

Az ilyenről mondják azt, szerzetesek, hogy nemes tanítvány—apaszt, nem dagaszt; szakad, nem akad; leold, nem felölt; enyészt, nem tenyészt.

Mit apaszt, mit nem dagaszt? A forma az, mit apaszt, nem pedig dagaszt. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az, mit apaszt, nem pedig dagaszt.

Miről szakad, mire nem akad? A forma az, miről leszakad, nem pedig ráakad. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az, miről leszakad, nem pedig ráakad.

Mit old le, mit nem ölt fel? A forma az, mit leold, nem pedig felölt. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az, mit leold, nem pedig felölt.

Mit enyészt, mit nem tenyészt? A forma az, mit enyészt, nem pedig tenyészt. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az, mit enyészt, nem pedig tenyészt.

Eme látással, szerzetesek, a nemes tanítvány kiábrándul a formából, kiábrándul az érzetből, kiábrándul az összefüggő felismerésből, kiábrándul az összefüggő késztetésből, kiábrándul a kivetített ismeretből. A kiábrándulás folytán szenvedélytelenné lesz. Szenvedélytelensége folytán teljesen eloldódik tőlük. Teljesen eloldódva tudja a teljes eloldódást. Tisztán látja: a születés befejeződött, a szent élet beteljesedett, a feladat elvégeztetett. Innen már nincs tovább ezen a világon.

Az ilyenről mondják azt, szerzetesek, hogy nemes tanítvány—nem dagaszt, és nem is apaszt, csak ott van a kiapadottban; nem akad, és nem is szakad, csak ott van a leszakadottban; nem ölt fel, és nem is old le, csak ott van a leoldottban; nem tenyészt, és nem is enyészt, csak ott van az elenyészettben.

Mi az a kiapadott, mit nem dagaszt és nem is apaszt, csak van benne? A forma az a kiapadott, mit nem dagaszt és nem is apaszt, csak van benne. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az a kiapadott, mit nem dagaszt és nem is apaszt, csak van benne.

Mi az a leszakadott, mire nem akad reá és nem is szakad le róla, csak van benne? A forma az a leszakadott, mire nem akad reá és miről nem is szakad le, csak van benne. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az a leszakadott, mire nem akad reá és nem is szakad le róla, csak van benne.

Mi az a leoldott, mit nem ölt fel és nem is old le, csak van benne? A forma az a leoldott, melyet nem ölt fel és nem is old le, csak van benne. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az a leoldott, mit nem ölt fel és nem is old le, csak van benne.

Mi az az elenyészett, mit nem tenyészt és nem is enyészt, csak van benne? A forma az az elenyészett, mit nem tenyészt és nem is enyészt, csak van benne. Az érzet… az összefüggő felismerés… az összefüggő késztetés… a kivetített ismeret az az elenyészett, mit nem tenyészt és nem is enyészt, csak van benne.

Kinek tudata ily módon felszabadult, ama szerzetes előtt az istenek hódolnak, s vélük hódol—legyen akár a távolból eljövendő—Indra, Brahmá és Padzsápati is:

"Hódolat néked, oh, tisztává nemesült!
Hódolat néked, oh, felülmúlhatatlan,
Te, kinek átlényegülése
oly szeren való, mely előttünk sem tudott!”