Szávatthiban.

Ekkor a Tiszteletreméltó Ráhula odament a Magasztoshoz, kifejezte hódolatát, leült az egyik oldalára és így szólt hozzá:

—Tiszteletreméltó uram, hogyan kellene megismernünk, hogyan kellene látnunk e tudatos testet illetően és minden külső jelet illetően, hogy az elménk az én-teremtéstől, enyém-teremtéstől, és az önhittségtől mentes—túl a különbségtételen—és békés és valóban megszabadult legyen?

—Bármely rúpa legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli—helyes bölcsességgel minden rúpát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.

Bármely védaná legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli—helyes bölcsességgel minden védanát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.

Bármely szannyá legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli—helyes bölcsességgel minden szannyát így látva a valóságában: Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.

Bármely szankhárák legyenek is azok, Ráhula, akár múltbeliek, akár jövő- vagy jelenbeliek, belsők vagy külsők, durvák vagy finomak, alsóbb- vagy felsőbbrendűek, távoliak vagy közeliek—helyes bölcsességgel minden szanszkárát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.’

Bármely vinnyána legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli—helyes bölcsességgel minden vinnyánát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem,’ a nemragaszkodás által megszabadulsz.

Ha így ismersz és látsz, Ráhula, akkor e tudatos testet illetően és minden külső jelet illetően az elméd mentes az én-teremtéstől, enyém-teremtéstől és az önhittségtől, túllépett a különbségtételen és békés és valóban megszabadult.