A Témák Szerinti Gyűjtemény

Taṇhā Sutta

25.8. A sóvárgás

Szávatthiban. „Szerzetesek, a formák iránti sóvárgás állandótlan, változékony, átalakuló. A hangok iránti sóvárgás…; a szagok iránti sóvárgás…; az ízek iránti sóvárgás…; a tapintásérzetek iránti sóvárgás…; az elme-tárgyak iránti sóvárgás állandótlan, változékony, átalakuló.

Az az ember, akinek meggyőződése és hite, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják hit-követőnek: aki az igazság rendjébe lépett, a igaz emberek szintjére lépett, meghaladta a hétköznapi emberek szintjét. [Már] nem tud elkövetni olyan cselekedetet, aminek következtében a pokolban, állati ölben vagy az éhes szellemek világában születne újra. [De] alkalmatlan az ellobbanásra, amíg meg nem valósítja a folyamba lépés gyümölcsét.

Az az ember, aki némi ítélőképesség birtokában mérlegelte, és ezek után elfogadta, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják Dhamma-követőnek: aki az igazság rendjébe lépett, a igaz emberek szintjére lépett, meghaladta a hétköznapi emberek szintjét. [Már] nem tud elkövetni olyan cselekedetet, aminek következtében a pokolban, állati ölben vagy az éhes szellemek világában születne újra. [De] alkalmatlan az ellobbanásra, amíg meg nem valósítja a folyamba lépés gyümölcsét.

Az az ember, aki világosan megérti, és tisztán látja, hogy ezek a jelenségek ilyenek, azt hívják folyamba lépettnek, rendíthetetlen, sosem zuhan a bánat létsíkjaira, az ön–ébredés felé halad.”