A Témák Szerinti Gyűjtemény

Ānanda (Atthatta) Sutta

44.10. Ánandának

Egyszer Vaccshagotta, a vándoraszkéta látogatóba ment a Magasztoshoz, és amikor megérkezett, tiszteletteli üdvözletet váltott vele. Miután így barátságosan és udvariasan üdvözölték egymást, [Vaccshagotta] leült oldalra. Ott ültében megkérdezte a Magasztost:

—Tiszteletreméltó Gótama, akkor most van „én”?

Amikor ez elhangzott, a Magasztos csendben maradt.

—Akkor nincs „én”?

A Magasztos másodszorra is csendben maradt.

Ekkor Vaccshagotta, a vándoraszkéta felkelt az ülőhelyéről és távozott.

Nem sokkal azután, hogy Vaccshagotta, a vándoraszkéta távozott, a Tiszteletreméltó Ánanda ezt kérdezte a Magasztostól:

—Uram, miért nem felelt a Magasztos arra a kérdésre, melyet Vaccshagotta, a vándoraszkéta tett fel?

—Ánanda, ha azt válaszoltam volna Vaccshagottának, a vándoraszkétának arra a kérdésére, hogy van-e „én”, hogy van „én”, akkor válaszom megegyezett volna azoknak a papoknak és remetéknek a válaszával, akik az örökkévalóság tanát hirdetik[: azt a nézetet, hogy létezik egy örök, változatlan lélek]. Ha pedig azt válaszoltam volna Vaccshagottának, a vándoraszkétának arra a kérdésére, hogy nincs-e „én”, hogy nincs „én”, akkor válaszom megegyezett volna azoknak a papoknak és remetéknek a válaszával, akik a megsemmisülés tanát hirdetik[: azt a nézetet, hogy a halállal a tudatosság megsemmisül]. Ha azt válaszoltam volna Vaccshagottának, a vándoraszkétának arra a kérdésére, hogy van-e „én”, hogy van „én”, akkor [a válaszom] vajon megfelelne-e annak a felkelt tudásnak, hogy minden jelenség nem–én?

—Nem, uram.

—És ha azt válaszoltam volna Vaccshagottának, a vándoraszkétának arra a kérdésére, hogy nincs-e „én”, hogy nincs „én”, nem zavarodott-e volna meg még jobban Vaccshagotta, a vándoraszkéta azt gondolva: „Hová lett a valaha létezett „én”-em?”?