A Témák Szerinti Gyűjtemény

Pāṭimokkha Sutta

47.46. Elkötelezettség

(Egy bizonyos szerzetes azt mondta a Buddhának:)

—Nagyszerű lenne, Uram, ha a Magasztos adna nekem egy olyan rövid tanítást, amelyet miután hallottam, egyedül élhetnék, magányosan, fáradhatatlanul, buzgón és elszántan.

—Akkor, szerzetes, meg kellene tisztítanod a gyakorlás alapjait. És melyek a gyakorlás alapjai?

Ebben, szerzetes, visszafogottan kell időznöd az elkötelezettség visszafogottsága szerint, tökéletesítve a gyakorlásod területét, tudatosítva a legkisebb hibákban rejlő veszélyt, miközben magadra veszed az erkölcsi szabályokat és ezekben képzed magad.

Miután megtetted ezt, szerzetes, akkor az erkölccsel, ami a támaszod, az erkölcsben megalapozva gyakorolnod kell a figyelem négy alapját. Melyik ez a négy?

Ezek gyakorlásakor, szerzetes, időznöd kell a test… érzések… tudat… tudat-tárgyak feletti szemlélődésében, buzgón, tisztán tudatában lenni, figyelmesen, megszabadulva a világi vágyaktól és csüggedéstől.

Akkor, szerzetes, amikor az erkölccsel, ami a támaszod, erkölcsben megalapozva, fejlesztetted a figyelem négy alapját mind nappal, mind éjjel, eléred a helyes (tudat)állapotok remélt növekedését, amik nem fognak hanyatlani.

(A szerzetes örült ezeknek szavaknak, majd az elmondottak szerint gyakorolt, és így, mikor eljött az ideje, arahattá vált.)