A Témák Szerinti Gyűjtemény

Sūda Sutta

47.8. A szakács

Szerzetesek, tegyük fel, hogy van egy esztelen, tapasztalatlan, ügyetlen szakács; és tegyük fel, hogy ez a szakács a királynak vagy az ő miniszterének a legkülönbözőféleképpen elkészített ételeket szolgálja fel, a felszolgált fogások mindegyike más-más ízvilágú, az egyik savanyú, a másik keserű, a harmadik csípős, van, amelyik édes, van, amelyik fanyar vagy éppen nem fanyar, van, amelyik sós és van, amelyik sótlan.

Szerzetesek, az esztelen, tapasztalatlan, ügyetlen szakács nem veszi figyelembe a mestere reakcióit. Úgy gondolkodik, hogy

“Ma a mesterem biztosan elégedett ezzel az étellel, vagy az után az étel után nyúl, vagy sokat vesz ebből az ételből, vagy elismerőleg szól arról az ételről; ma a mesterem elégedett a savanyú étellel, vagy a savanyú étel után nyúl, vagy sokat vesz a savanyú ételből, vagy elismerőleg szól a savanyú ételről; ma a mesterem elégedett a keserű étellel, vagy a csípős étellel, vagy az édes étellel, vagy a fanyar étellel, vagy a nem fanyar étellel, vagy a sós étellel, vagy a sótlan étellel, vagy a sótlan étel után nyúl, vagy sokat vesz a sótlan ételből, vagy elismerően szól a sótlan ételről.”

Szerzetesek, tehát az esztelen, tapasztalatlan, ügyetlen szakács nem részesül ruha, élelem, fekhely és—betegség esetén—orvosság adományában. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert az esztelen, gyakorlatlan, ügyetlen szakács nem veszi figyelembe a mestere reakcióit.

Hasonlóképpen szerzetesek, az esztelen szerzetes, aki tapasztalatlan (ebben a tanításban) és ügyetlen (a meditáció gyakorlásában) megpróbálja a tudatát nagy szorgalommal a testére és az általa a külvilágból érzékelt dolgokra fordítani. De annak a szerzetesnek, aki a tudatát a testére és az általa a külvilágból érzékelt dolgokra fordítja, a tudata nem képes koncentrálni, a tudati szennyeződéseket nem képes kiiktatni. Nem képes figyelmét a meditáció lényegére irányítani.

Figyelme megmarad az érzeteken és az érzékelő tudaton, és nagy eltökéltséggel törekszik a tan megértésére, így képes távol tartani a ragaszkodást és a szenvedést. De a szerzetes tudata, akinek figyelme a tan megértésére törekszik, az nem képes a meditáció lényegére figyelni: nem veszi figyelembe, hogy a tudata szennyezett, s ezzel a tudattal igyekszik rendíthetetlenül a (belátó) megértésre.

Szerzetesek, az esztelen szerzetes, aki tapasztalatlan (ebben a tanításban) és ügyetlen (a meditáció gyakorlásában) nem éri el a(z elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó) boldog örömet, és még ebben az életében nem szerzi meg a belátó megértést. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert az esztelen, (ebben a tanításban) gyakorlatlan és (a meditáció gyakorlásában) ügyetlen szerzetes szennyezett tudattal igyekszik rendíthetetlenül a (belátó) megértésre.

Szerzetesek, tegyük fel, hogy van egy eszes, tapasztalt és ügyes szakács; és tegyük fel, hogy ez a szakács a királynak vagy az ő miniszterének a legkülönbözőféleképpen elkészített ételeket szolgálja fel, a felszolgált fogások mindegyike más-más ízvilágú, az egyik savanyú, a másik keserű, a harmadik csípős, van, amelyik édes, van, amelyik fanyar vagy éppen nem fanyar, van, amelyik sós és van, amelyik sótlan.

Szerzetesek, az eszes, tapasztalt és ügyes szakács figyelembe veszi a mestere reakcióit.

“Ma a mesterem ezzel az étellel elégedett, vagy az után az étel után nyúl, vagy sokat vesz ebből az ételből, vagy elismerőleg szól arról az ételről; ma a mesterem elégedett a savanyú étellel, vagy a savanyú étel után nyúl, vagy sokat vesz a savanyú ételből, vagy elismerőleg szól a savanyú ételről; ma a mesterem elégedett a keserű étellel, vagy a csípős étellel, vagy az édes étellel, vagy a fanyar étellel, vagy a nem fanyar étellel, vagy a sós étellel, vagy a sótlan étellel, vagy a sótlan étel után nyúl, vagy sokat vesz a sótlan ételből, vagy elismerően szól a sótlan ételről.”

Szerzetesek, tehát az eszes, tapasztalt és ügyes szerzetes részesül ruha, élelem, fekhely és—betegség esetén—orvosság adományában. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert az eszes, tapasztalt és ügyes szerzetes figyelembe veszi a mestere reakcióit.

Hasonlóképpen szerzetesek, a bölcs szerzetes, aki tapasztalt (ebben a tanításban) és ügyes (a meditáció gyakorlásában) eléri a(z elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó) boldog örömet, és ebben az életében megszerzi a belátó megértést, ily módon figyelme megmarad az testen és az érzékelő tudaton, figyelme megmarad az érzeteken és figyelembe veszi azt, ahogyan a tudata érzékeli az öt khandhát, így képes távol tartani a ragaszkodást és a szenvedést. Annak a szerzetesnek, aki képes figyelmét megtartani a testén, és a meditáció tárgyára koncentrálni a tudata megszabadul a tudati szennyeződésektől; siker koronázza őt a gyakorlásban, mert tudata képes rendíthetetlen figyelemmel a meditáció tárgyára koncentrálni. Ő képes a figyelmét rendíthetetlenül az érzékelésen, képes a figyelmét rendíthetetlenül a tudatán, képes a figyelmét rendíthetetlenül a tudat tárgyán tartani igyekezettel, megértéssel és gondossággal. Így képes távol tartani a ragaszkodást és a szenvedést.

Annak a szerzetesnek, aki képes figyelmét megtartani a tan megértésén, és a meditáció tárgyára koncentrálni a tudata megszabadul a tudati szennyeződésektől; siker koronázza őt a gyakorlásban, mert tudata képes rendíthetetlen figyelemmel a meditáció tárgyára koncentrálni.

Szerzetesek, így tehát a bölcs szerzetes, aki tapasztalt (ebben a tanításban) és ügyes (a meditáció gyakorlásában) eléri a(z elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó) boldog örömet, és még ebben az életben elnyeri a belátó megértést. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert bölcs, tapasztalt, eszes szerzetest siker koronázza a gyakorlásban, mert tudata képes rendíthetetlen figyelemmel a meditáció tárgyára koncentrálni.