A Témák Szerinti Gyűjtemény

Uppalavaṇṇā Sutta

5.5. Uppalavanná

Szávatthiban. Egy reggel Uppalavanná, a bhikkhuni felöltözött… megállt egy virágba borult szálafa lábánál.

Ekkor Mára, a Gonosz fel akarván ébreszteni benne a félelmet, zaklatottságot és rettegést, azt óhajtván, hogy eltávolodjék összpontosítástól, feltűnt előtte, és egy versben szólította meg őt:

„A virágzó szálafához menve,
Lábánál egyedül állsz, bhikkhuni.
Nincsen senki, aki szépséged felülmúlná:
Buta leány, nem félsz a gazemberektől?”

Ekkor ez jutott eszébe Uppalavannának, a bhikkhuninak: „Ki szavalta ezt a verset—emberi vagy nem emberi lény?” Azután ez jutott eszébe: „Ez Mára, a Gonosz…, hogy eltávolodjam az összpontosítástól.”

Ekkor a bhikkhuni, megértvén, „Ez Mára, a Gonosz”, így válaszolt neki egy versben:

„Annak ellenére, hogy százezer gazember
Jöhet ide, úgy ahogy te is,
Nem félek, nem érzek rettegést;
Még egymagamban sem, Mára, nem félek tőled.

Eltűnhetek a szemed elől
Vagy beléphetek a hasadba,
Állhatok a két szemöldököd között,
És még akkor sem fogsz megpillantani.

Tudatom mestere vagyok,
Az erő alapjait mind jól kifejlesztettem;
Minden kötődéstől mentesültem,
Így nem félek tőled, barátom.”

Ekkor Mára, a Gonosz rájött: „Uppalavanná, a bhikkhuni ismer engem”, így szomorúan és csalódottan rögvest eltűnt.