Khuddakanikāya

Udāna

Juṇhā Sutta

4.4. Holdvilágnál

Így hallottam. Ez alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, a Bambusz-ligetben, a Mókusok rezervátumában tartózkodott. Ebben az időben Tiszteletreméltó Száriputta és Tiszteletreméltó Mahá Moggallána a Galamb-barlangban időzött. Ekkor, egy holdfényes éjszakán Tiszteletreméltó Száriputta —frissen borotvált fejjel —a szabad ég alatt ülve elérte az összpontosítás egy bizonyos szintjét.

Úgy esett a dolog, hogy két jakkha, akik társak voltak, egy s más dolguk végett északról dél felé repültek. Észrevették a Tiszteletreméltó Száriputtát —frissen borotvált fejjel —a szabad ég alatt ülve.

Meglátva őt, az első jakkha így szólt a másodikhoz:

—Késztetést érzek, hogy egy ütést mérjek ennek az elmélkedőnek a fejére.

Amint ez elhangzott, a második jakkha így válaszolt az elsőnek:

—Elég ebből, kedves barátom! Ne emelj kezet az elmélkedőre! Ő egy kiváló elmélkedő, nagyszerű erővel és nagyszerű hatalommal.

A második alkalommal az első jakkha így szólt a másodikhoz:

—Késztetést érzek, hogy egy ütést mérjek ennek az elmélkedőnek a fejére.

A második alkalommal, a második jakkha így válaszolt az elsőnek:

—Elég ebből, kedves barátom! Ne emelj kezet az elmélkedőre! Ő egy kiváló elmélkedő, nagyszerű erővel és nagyszerű hatalommal.

A harmadik alkalommal az első jakkha így szólt a másodikhoz:

—Késztetést érzek, hogy egy ütést mérjek ennek az elmélkedőnek a fejére.

A harmadik alkalommal, a második jakkha így válaszolt az elsőnek:

—Elég ebből, kedves barátom! Ne emelj kezet az elmélkedőre! Ő egy kiváló elmélkedő, nagyszerű erővel és nagyszerű hatalommal.

Ekkor az első jakkha, figyelmen kívül hagyva a második jakkhát, egy ütést mért a Tiszteletreméltó Száriputta fejére. És ezzel az ütéssel akár egy hét vagy nyolc könyök magas elefántot fel lehetett volna dönteni, vagy akár egy sziklás kőszirtet fel lehetett volna hasogatni. De ott helyben a jakkha —azt ordítva, hogy „Elégek!” —a Hatalmas pokolba zuhant.

Ekkor a Tiszteletreméltó Mahá Moggallána —isteni szemével, mely tiszta és az embert meghaladó —meglátta, ahogy a jakkha ütést mér a Tiszteletreméltó Száriputta fejére.

Ezt látva, a Tiszteletreméltó Száriputtához ment, megérkezésekor így szólt hozzá:

—Remélem, jól érzed magad barátom, Száriputta. Remélem, kellemesen érzed magad. Remélem, nem érzel fájdalmat.

—Jól érzem magam, barátom, Moggallána. Kellemesen érzem magam. Bár van egy csekély fejfájásom.

—Milyen bámulatos, barátom, Száriputta! Milyen csodálatos! Milyen nagyszerű az erőd és a hatalmad! Éppen most egy jakkha mért ütést a fejedre. Oly nagy volt az az ütés, hogy akár egy hét vagy nyolc könyök magas elefántot fel lehetett volna dönteni vele, vagy akár egy sziklás kőszirtet fel lehetett volna hasogatni vele. De mindössze csak ennyit mondasz: „Jól érzem magam, barátom, Moggallána. Kellemesen érzem magam. Bár van egy csekély fejfájásom”!

—Milyen bámulatos, barátom, Moggallána! Milyen csodálatos! Milyen nagyszerű az erőd és a hatalmad! Ahol te éppen most egy jakkhát láttál, én még csak egy porforgatagot sem láttam!

A Magasztos —isteni fülével, mely tiszta és az embert meghaladó —meghallotta ezt a két nagyszerű létezőt egymáshoz ily dicsérően szólni. Ekkor átlátva a jelentőségét a fentieknek, a Magasztos ezen alkalommal [ihlletetten így szólt:

Kinek az elméje olyan, mint a szikla
szilárd,
mozdulatlan,
szenvedélytől mentes olyan dolgokra nézve, melyek szenvedélyt gyújtanak,
haragtól mentes olyan dolgokra nézve, melyek haragot gyújtanak—
Mikor valaki elméje ily módon képzett,
akkor honnan származhatna
szenvedés és feszültség?